Online tudósítás helyett ezúttal egy formabontó írást olvashattok a november közepi ELTE SE - 1. FC Veszprém futsal mérkőzésről. Böngésszétek sok szeretettel! (A félreértések elkerülése végett meg kell említenünk, hogy az iromány nem jelent meg a Nemzeti Sportban, "csupán" a vizsgalap igényességére való törekvés ihlette az NS-s körítést. A tördelésért két Somának is kiemelt köszönet jár.)

Fordulatokban gazdag mérkőzésen őrizte meg veretlenségét a begyakorolt figuráit hatékonyan alkalmazó Veszprém. A gólcunamit hozó második félidőben az ELTE saját pályáján elkövetett kapitális védelmi hibáival önmagát taszította a mélybe. Legyőzője nyolc forduló után kilenc(!) pontosra duzzasztotta előnyét a keszthelyiekkel szemben a feljutásért vívott versenyfutásban.

„Zsuzsi, emlékszel még arra a mesére, amit ma pszichológián osztott meg velünk a tanárnő – fordult oda egy, a közönség soraiban ülő fiatal hölgy társához, majd így folytatta. – Tudod, a vak vaddisznóról? Tisztára olyan érzésem van, mintha az a történet most a pályán elevenedne meg.”

Igaza volt a kisasszonynak. Az általa említett, ám kevésbé ismert etióp népmese vadászát a királynék városának nyakigláb játékosai alakították, míg az üldözött vaddisznók bőrébe a fürge egyetemisták bújtak bele. A vadászszezonban eddig még legyőzhetetlen veszprémiek portyázásuk során ezúttal az ELTE oroszlánbarlangjában kötettek ki. Ott, ahol többen már a tavalyi évadban is kelepcébe estek, míg idén nemes egyszerűséggel bevehetetlennek számított a BEAC csarnok – 3 meccsen 3 győzelem a fővárosiak mérlege.

Mit sem érdekelte ez a tény a vendégekkel tartó néhány fős szurkolótábort, akik nem voltak restek élni az ingyen osztogatott sör örömeivel. Három perc elteltével mégis az ő arcukra fagyott a mosoly: az újabb skalp begyűjtéséért parkettra vonuló társaik vakmerősége már a negyedik percben megbosszulta magát. A találkozó – és a mese – fonalát követve a fehér mezes listavezető mesterlövészeit megdöbbentette ellenfelük odaadása és taktikai érettsége. A céllövészetben különösen a gólkirályi trófeáért hadba szálló Szabadfi volt elemében, ám gólba tartó próbálkozásait többször is együttes erővel mentették az önfeláldozó hazaiak.

Még a ropi vékonyságú lábszáraival etióp gyermek képét megformáló Béni is előszeretettel lopta le a játékszert riválisainak lábáról, ám a kékek 12-esében túlcsorduló bizonyítási vágy vált az egyetemisták végzetévé. A Tar, Korcsmár tandem ugyanis egy percen belül olyannyira megforgatta a hazai hátvédsort, hogy annak tagjai – Bénivel az élen – a dudaszó felharsanásáig azt sem tudták, milyen eseményen is vannak.

A szünetben Németh Géza 2-1-es vezetéssel pihenőre vonuló tanítványai és a nézők is csatlakoztak a helyüket kereső vendéglátókhoz, ugyanis a hazánkban leginkább az amerikai futball és a sorozatok világából ismert cheerleaderek özönlötték el a játékteret. Nem csoda, nem ámítás: az ELTE-s lányok produkciója láttán megannyi száj maradt tátva. Ráadásul, a veszprémi játékosokat olyannyira magával ragadta a nem mindennapi előadás, hogy a második félidő közepére Tóth Károly fürge vaddisznó módjára tüsténkedő fiai üldözőkből ismét üldözöttekké váltak. Különösen a Hortobágyi második találatához asszisztáló hátvédek téblábolása váltott ki heves ellenérzéseket a látogatók szülinapos tréneréből.

„Gyerünk, csináld meg bátran, Tari!” S mire Kasza kapus száját elhagyták eme biztató szavak, addigra a hangsebességgel vetekedő társ, Tar kezes bárányként engedelmeskedve alakította 3-3-ra az állást. Sőt, 57(!) másodperc elteltével már kettővel vezetett a másodosztály éllovasa. A triplázó Hortobágyi révén 5-4-re még felzárkóztak a hátrányban egyre elvakultabbá váló hazai fenevadak, akik a hármas sípszó pillanatában már tudták, hatalmas sajtot hagytak kiénekelni a szájukból. Pontosabban, az afrikai rege hűségéért: a malac ágacskának látszó farkát.

A lefújás utáni döbbent csendet kisvártatva a vadászok diadalittas ünneplése törte meg, akik az egyetemisták elől szerencsével és szemfülesen elragadott sikerüket dicsőségfaluk legbecsesebb darabjaként tartják számon. A hoppon maradó egyetemistáknak végül a közönség vigasztaló vastapsa jutott osztályrészül.

ELTE SE – 1. FC Veszprém 4 – 5 (1 – 2)

Budapest, BEAC Sportcsarnok, 100 néző

ELTE Pétervári 6 – Hortobágyi 7, Árendás 5, Simon G. 6, Farkas D. 6

CSERE: Kiss G. 6, Eőri 5, Gallatz 6, Béni 5

VESZPRÉM Kasza 7 – Bényi 6, Jakab 5, Véber 5, Korcsmár I. 7

CSERE: Tar 6, Weisz 6, Szabadfi 6, Pálfi 6, Vas 5, Csejtei 5

GÓLSZERZŐ: Hortobágyi (1–0) a 4., Korcsmár I. (1–1) a 18., Korcsmár I. (1–2) a 19., Simon G. (2–2) a 21., Hortobágyi (3–2) a 35., Tar (3-3) a 35., Weisz (3-4) a 36., Szabadfi (3-5) a 36., Hortobágyi (tízméteresből, 4-5) a 38. percben

SÁRGA LAP: Jakab (Farkas D. buktatásáért) a 8., Béni (reklamálásért) a 26. percben

Játékvezető: Kömpf Gyula 8 – Észrevétlenül, sokat mozogva, a játék folyamatosságát szem előtt tartva hozta meg ítéleteit. A büntetőt eredményező szituációnál testközelben helyezkedett, azonban Tar mezráncigálását elfelejtette sárga lappal honorálni.

Meccsindex: 6,83

A meccs színvonala – 7 Egy második félidő eleji, lagymatag periódustól eltekintve felhúzott búgócsiga módjára pörögtek a csapatok. Lüktető iramú, nyílt sisakos és döntetlenszagú csatározásukból a helyzeteivel jobban garasoskodó veszprémiek kerültek ki győztesen.

Hangulat – 5 Ismét bebizonyosodott, hogy a BEAC sportcsarnokának az apró-cseprő esztétikai hiányosságok ellenére milyen jó az akusztikája. A bökkenő csak az, hogy a játékosok hangjától volt zajos a létesítmény, s nem pedig az értük szorítókétól.

Sportszerűség – 8 A teremcsukás gladiátorok párharcaiban elsősorban a küzdelem dominált, ám a fair play határát egyszer sem lépték át. A találkozó során bemutatott tucatnyi, jó ütemű becsúszó szerelés remek alátámasztásául szolgált a tavalyi szabálymódosításnak.

Támadófutball ereje – 7 Nem szorultak munkanélküli segélyre a kapusok: a fel-alá rohangáló játékosok a kilenc telitalálat mellett olykor töltés nélkül is tüzeltek. A hazaiak végzetét a létszámfölényes szituációk kritikán aluli értékesítése jelentette.

Edzői húzások – 7 Tóth Károly tanítványainak letámadásos harcmodora sokáig kifizetődőnek tűnt: a labdaszerzések után a fürge hazai csatárok rendre átjátszották a nyurga veszprémi védőket. Németh Gábor addig forgatta a sorokat, amíg ütőképessé és eredményessé nem vált a vendégek támadószekciója.

A meccs hőse – 7 Ritkaságszámba megy, ha egy játékos mesterhármasa is kevésnek bizonyul a pontszerzéshez. Most mégis ezzel a keserű tapasztalattal gazdagodott Hortobágyi Róbert, aki góljai mellett a védekezésben és támadásban mutatott agilitásával érdemelte ki a legjobbnak járó titulust.

További részleteket a Viola utcában még korlátozott számban fellelhető példányok hasábjain olvashattok.

A biztos bennmaradást jelentő 7. helyen fejezte be az ELTE SE női együttese első élvonalbeli szezonját, melynek lezárását egy rögtönzött, képzeletbeli díjkiosztóval tetőzzük be. Előre szólunk: szem nem marad szárazon.

„25 mérkőzés, 1,8 méter sebtapasz, 2382 kilométer, 39 véraláfutás, 3 köröm, 9 térdporc, 4 térdszalag, 3 boka, 59 gól – de az élmény megfizethetetlen.” Ezen címszavakkal értékelték teremfocis högyeink NB I.-es elsőbálozásukat a csapat honlapján. Nos, a nyári uborkaszezonra való tekintettel mi sem leszünk restek ebben az évadban utoljára billentyűzetet ragadni és az oldalvonalakon túlról véleményt formálni. Csapjunk is rögvest a lovak közé, íme lányaink 2010/2011-es szezonjának tömjénezése, keresztvízlehúzása!

A szezon gráciái (Aranycsizmaszár díj): Na, tudjuk le gyorsan a kötelező köröket a számokkal! A szereplési listán a sztahonvista munkabrigád képviseletében a Szabó Annamari, Molnár Zsófi, Galgócz Edina, Vida Orsi kvartett házon belül 25/25-ös mérleggel végzett legelöl, de Farkas Móninak sem kell az idénybeli 24 meccsével a falnak rohannia. A lórúgás erejével felérő löketeket útnak indító – és az esetek többségében célt is találó – Molnár Zsófi 17 ágyúgolyójával a házi gólkirálynői címen túl az összetett mezőnyben is előkelő helyen vert cöveket. A gólpasszok és a kanadai táblázat ezúttal a feledés homályába kényszerülnek, mivel a mélyen tisztelt bírói kar tagjainak még az is elegendő – sőt, olykor megterhelő – feladatnak számított, hogy a tényleges gólszerző mellé írják be a fát. Ellenben, aki az idény elején azt mondja nekünk, hogy egy 25 mérkőzésen elért 4(!), azaz négy sárga, nulla piros lap mutató nem elegendő a Fair Play díjra, akkor cserébe megettük volna a kalapunkat. Nos, szép lassan kezdhetjük csócsálni a fejfedőt, ugyanis a Galaxis NFE és a Kiskunfélegyházi Mókusok is 2-2 sárga cetlivel vészelték át az idényt – mindez egy cseppet sem von le a széllel szemben is mindvégig alázatosan és szabályosan küzdő lányaink érdeméből. Az utolsó számháborúban a kapott és lőtt gólok kerülnek előtérbe. Lányaink védekezését dicséri az a tény, hogy az alapszakaszbeli mutatók szerint Szabó Annamari az igen előkelőnek nevezhető 5. pozícióban végzett a kapusrangsorban. Támadójátékunk kapcsán első bliccre ránézésre azt állapíthatjuk meg, hogy az ellen kapuja előtt időnként meglehetősen kevés babér termett számunkra – itt csak a mezőny végén kullogunk. Ugyanakkor érdemes lenne egy olyan statisztikát készíteni, ami a lőtt gólok hatékonyságról (szerzett pontok/lőtt gólok) szólna – magyarán szólva a találatok hány pontot hoztak a konyhára. Bizton írom le: jó páran hátast dobnánk az eredmények láttán.

A szezon legFényesebb találata (Falcao-plakett): Galgócz Edina a címvédő Vestának lőtt gólja láttán dobjuk gyorsan a kukába Kovács Kálmán „Ha az a lövés bemegy, akkor gól.”, valamint Urbányi István „A meccseket gólok nélkül kell értékelni” klasszikusait és tapossuk is meg jó alaposan. Csapatkapitányunk jobbosa az idény során többször is nagyon elsült egy-egy rögzített játékhelyzetet követően, ám a fehérvári katlanban a későbbi bajnokcsapat játékosaival szemben végigvitt, az egész pályát felölelő szólójára méltán lehet büszke. Jutalma: a társak által fényesre suvickolt cipellőjén túl egy szifonnyi fényes nedűJ Itt az idő, hogy takarékra tegyük magunkat a fölösleges szómenés terén és átadjuk magunkat a Vesta TV által megörökített jelenetsornak (az akció a youtube-os videón 0:45-nél kezdődik).

A szezon futbalettos mozzanata (Freestyle díj): Következzen most egy tipikusan ínyenceknekvaló kategória. A mérkőzésről mérkőzésre járó fotósoknak hála a jéghideg sör limonádé hintaágyas kortyolása közepette a fulladásos nevetőgörcs állapota kerülget bennünket a tucatnyi megmosolyogtató kép szemügyre vételezésekor. Baksai Vica önfeledt szárnyalása, Vida Orsi karatekölykös rúgómozdulata – bizonyára nagy hatással lehetett rá a Tsubasa kapitány című anime – is külön bekezdést érdemelne, de még rajtuk is túltett a break táncos Szabó Annamari. A megannyi parádés védést bemutató kapusunk a legendás kolumbiai kapus skorpiórúgását megirigyelve egy meglehetősen sajátos verzióját választotta a büntető hárításának a Kiskunfélegyházi Mókusok ellen. „Jelszavaink valának”: Szemeket a fotókra szegezz!

A szezon észrevétele (Arany Okuláré díj): Női együttesünk találkozóira mindig is egy magával ragadó élménynek számít kijárni, hiszen akik nem csukott szemekkel és fülekkel teszik mindezt, azok – eredménytől függetlenül – garantáltan egy jegyzettömbnyi aranyköpéssel gazdagodnak. A mókázásban különösen a Svájcból hazatérő és a zavarórepüléseivel, hangeffektjeivel a védőket őrületbe kergető Budai Bori járt az élen, ám most mégsem egy ’fb-n tömeges lájk’ típusú hozzászólást emelnénk ki az esélyesek közül. A befutónak egy „Csak az okos ember rak rendet. A zseni átlát a káoszon” töltetű mozdulatsor bizonyult, ami Farkas Móni nevéhez fűződik. Ezt írtuk a 2011. február 20-ai találkozón a farzsebéből hirtelen előhúzott mestermunkájáról:

„ 9.p.: Hooo-hooo-hóóóóóóó, újabb GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! A kezdőkörben álló Farkas Mónihoz került a laszti, aki előbb felnézett, hogy mit is kezdjen vele. A következő pillanatban már csupán azt konstatálhattuk, hogy a magas ívben szálló játékszer az alapvonaltól két lépésnyire tartózkodó Winternitz Zsuzsanna fölött a Galaxis ketrecébe „kért” leszállási engedélyt. Elképesztő találat, 0-2! ”

A szezon leggyümölcsözőbb duplázója (Aranyalma díj): „Minden nap egy alma és a doktor alma.” – olvasható a komment a bajnokira almát falatozóan bemelegítő Pfundtner Vivi képe alatt. A váratlan fordulatokban gazdag kiskunfélegyházi tortúrára a mesebeli gonosz boszorka minden bizonnyal alaposan összecserélhette az üvegcséket, hiszen a támadószekcióban tüsténkedő Csipkerózsikánk helyett az őt őrző bekkek szenderültek mély álomba. A parádés hatásfokkal sürgő-forgó, spárgázó mozdulatával még labdát is lopó csatárunk termése a lefújást követően két találatra rúgott, amivel oroszlánrészt vállalt a tavasszal nagy menetelésbe fogó Mókusok pillanatnyi feltartóztatásában. A pontszerzést jelentő falatozás duplázás meghozta a gyümölcsét – egy apró lépést a bennmaradáshoz vezető úton – és mint tudjuk, a gyümölcsből pálinkát lehet főzni. Még az almából is!

A szezon labdazsonglőre (Arany Csellókirálynő díj): Még a komplett női élvonalbeli mezőnyben sem túlzottan gyakoriak a látványos cselsorozatok, így Farkas Móni miskolci produkciója vitán felül az legemlékezetesebbek közé tartozik. Technikás támadónk trükkjeivel többször is csomót kötött aktuális őrzője lábára – a „..bogozd ki újra!” 30Y-s nótát dúdoló nézőközönségből néhányan már csak a „brazil kört” hiányolták a repertoárból. S hogy nem csupán egy öncélú bűvészmutatványról szól a fáma, azt Farkas Móni egy gól+két gólpassz mutatója hűen támasztja alá.

A szezon legbosszantóbb történése (’A magyar narancs’ díj): Két jelentkező is van eme nem túl becses címre, ám miután kettőjük viszonya a dél-amerikai szappanoperák szerelmi sokszögeinél picit szorosabbnak bizonyul, így most egy kalap alatt tárgyaljuk őket. A súlyos sérülések miatt már a rajtnál népes civilhad foglalt helyet a mieink kispadján, s a mesebeli kisgömböc módjára támadó nyavalyák miatt a listán szereplők száma egyre csak bővült és bővült. Sajnos közülük a Szőllősi Julcsi, Biri Elvira, Kiss Klaudia trió egész évre a partvonalon túlra kényszerült. Az „együtt megyünk” felfogás azonban mindannyiukat – kevésbé és súlyosabban sérültet – a csarnokba csábította a vasárnapokon, hogy aztán ki fotósként, ki ideiglenes kapusedzőként, ki egyszemélyes szurkolótáborként vegye ki a részét az egészből. S itt érkeztünk el a másik sarkalatos problémához, a finoman szólva is minimális számú nézőközönséghez… Hibát követtek el azok, akik a kezdeti vereségek után leírták a csajokat, ugyanis a félévhez érve a Tóth Karcsi által vezényelt mókás gyakorlatoknak hála a gárda védekezése és támadójátéka úgy állt össze, mint két kicsi lego. Sajnos ez a drukkerhad számában egyáltalán nem mutatkozott meg. Mi több, a legégetőbb baj az, hogy most is csak az veszi magára az imént leírtakat, akinek nem inge…

A szezon legidegborzolóbb 40 perce (Remegő Lábak díj): Ezért is bosszantó a fentebb említett ’néhány kószáló ember/mérkőzés’ ténye, mivel az ELTE-s hölgyek a „kötelezőnek számító” tanulópénz megfizetése után szinte képtelen voltak izgalmaktól mentes találkozót játszani. Az idény egészét tekintve a Galaxis NFE elleni februári derbi szoros küzdelemben orozta el a pálmát 24 sorstársa elől. A döntés hátterében két, bravúrnak számító tényező lapul meg. A fővárosi alakulatok közös élettörténete során kéz a kézben segítették át egymást a soron akadályokon – feljutás, élvonalbeli tagság megőrzése –, de amikor „házon belüli” randevúra került sor, úgy a mi lányaink rendre fejet hajtottak a tesó előtt. Majd jött a februári összecsapás, melyen a látványos technikai nyalánkságok helyett az odaadás és a szív diktált. S ez a szív az idény egyik legfontosabb meccsén mindenkiben egyszerre dobbant meg – leszámítva azon szurkolókat, akik az izgalmak és remegő végtagok közepette már a tartalék peacemakerért folyamodtak. Másrészt a mieink ezzel a győzelemmel két legyet ütöttek egy csapásra: a bennük lakozó félelmet, kétkedést is képesek voltak két vállra fektetni. Ennél nagyobb siker, kincs kevés létezik szerte a nagyvilágban.

A szezon flipperezése (Tingli-tangli díj): A csocsós jelenetekben (is) bővelkedő 10 hónap egyik ékességeként kapásból a sikeres szegedi kiruccanás végkimenetelét eldöntő akció jelenik meg lelki szemeink előtt. Egy hazai védőn megpattanó lövést követően a lepattanóért Baksai Vica bátran szállt szembe a túlerővel – kapus+másik hátvéd –, miközben a lelátón kedvenceikért szorítók lélegzetvisszafojtva lesték, hogy mit hoz a párharcuk. Kipattanó, elpattanó, megpattanó vagy egy „szimpla” kapuba bepattanó labdát? A „ma született bárány ártatlanságával” somolygó hátvédünk a Mátrixból ellesett trükkökkel préselte át magát és a játékszert az előtte tornyosuló játékoson. Mikor már mindenki azt hitte, hogy az évad elején a Tolna-Mözstől átigazoló leányzó túl van a nehezén, akkor a laszti egyszeriben a „Keresem az utam…” című Ákos slágerre kezdte el dúdolni. Komoly dilemmának bizonyult mindez Vica számára, aki végül a jókora rúgás vagy a bogyó kézben babusgatása helyett egészen a gólvonalon túlra dédelgette társát, hogy azt követően az őt ünneplő lánykoszorú kellős közepén kössön ki. Köszönjük figyelmetek, a Tingli-tangli díjas sztori meseszerű változata című rovatunkat olvashattátok.(Nem szívesen kérnénk elnézést a valóság továbbképzeléséért, ugyanis aki már eddig eljutott az összefoglalóban, azt legalább annyira a feje tetejére ejtették, mint ezen sorok írójátJ)

A szezon vendéglátása (Terülj-terülj asztalkám díj): Lassítsunk egy picit, hogy is van ez? Ha nyerünk, azért iszunk öblögetünk, ha kikapunk, akkor azért, ha pedig döntetlenre végeznénk, akkor majd csak elhajlunk az egyik szélsőség irányába. Szerencsére az utolsó verzió olyan ritka volt, mint a fehér Zorró. Hölgyeink menetelése során az imént ismertetett képlet annyiban változott, hogy a győzelem mámoros ízéhez mindig sikerült hozzácsapni némi desszertet, finomságot, nassolnivalót. Minden egyes diadal párját ritkító délutánnal kecsegtetett, de a tolnai dínom-dánomok minden elképzelhetőn túltettek. A tolnai leányzók – Baksai Vica és Pfundtner Vivi – szülei, rokonai fáradtságot, hangot és időt nem sajnálva előbb a tolnai B-közép csábítása ellenére szurkolták ki az ELTE SE-s csajok sikereit, hogy aztán a hazai ízek kerüljenek főszerepbe. Megérte, nem kicsit, nagyon-nagyon. Arról nem is beszélve, hogy így lett ez jól „kitalálva”, máskülönben egy hosszabb győzelmi széria során azt vettük volna észre a másikon, hogy már csak gurulva tudunk közlekedni.

A szezon legELTE-sebb pillanata (Arany Könnycsepp díj): Dobpergés és miegymás… Ha jobban belegondoltok, akkor nagy zsákbamacskát nem árulunk el azzal, ha azt pingáljuk le ide: egy újonc csapat életében a megérdemelten kivívott bennmaradásnál nagyobb örömet aligha lehet elképzelni. Pontosan így van ez a mi lányaink esetében is, akik egy borús salgótarjáni vasárnap délelőtt kemény, vaskos fába vágták bele a fejszéjüket. Szerencsére a 18 fordulós alapszakasz során mindig akad legalább egy olyan átlagon felüli teljesítmény, ami arra sarkallta őket, hogy „még, még, még, ennyi nem elég”. Majd jött a Szegedi Boszorkányok elleni sorsdöntő összecsapás, s az addigi gyengébb hazai szereplést a suttyba dobva, egymásért csúszva-mászva, parkettát felszántva saját erejükből őrizték meg az élvonalbeli tagságukat. A rend kedvéért következzen ízibe egy gyors névshowrolvasás: Albert Eszter, Baksai Éva, Barabás Bea, Biri Elvira, Budai Borbála, Farkas Mónika, Galgócz Edina, Juhász Adrienn, Kiss Klaudia, Molnár Zsófia, Pfundtner Vivien, Szabó Annamária, Szabó Éva, Szabó Viktória, Szlávi Anna, Szőllősi Júlia, Vida Orsolya és Tóth Károly. Továbbá nem szabad szó nélkül elmenni a lányokat az élvonalba terelő, jelenleg a klub utánpótláscsapatában pallérozódó fiatalok zökkenőmentes beépítéséért felelős Ternyák Miki és segítőkész pajtásának, Veres „Totó” Zoli szerepvállalása mellett. Kerek-perec kijelenthető: az imént felsorolt emberkék eltökéltségének köszönhetően divatossá vált a futsal sportága egyetemünk berkein belül. Főhajtás, kalaplengetés, vastaps jár nekik!

Ui.: Ha valaki leküzdhetetlen vágyat érez, hogy csatlakozzon hozzájuk, azok számára előszeretettel ajánljuk az eltesenoifutsal@gmail.com-s elérhetőséget.

Ui. II.: képek forrása ELTE Online; videó: Vesta TV

Elérkezett a búcsúzkodás ideje, jöjjön a pezsgőzésé! Teremfocis lányaink az élvonalbeli tagságuk megőrzése okán már eldurrantották egy-két üveggel a nedűből, de a Kiskunfélegyházi Mókusok elleni szezonzáróra is úgy készülnek, hogy a lefújást követően lehessen mit ünnepelni. A BEAC Sportcsarnokában vagy itt, de tarts velü(n)k vasárnap kora délelőtt 11 órai kezdettel!

Női Futsal NB I., Alsóházi rájátszás, 5. forduló, 2011. május 22.

ELTE SE – Kiskunfélegyházi Mókusok 5 – 2 (4 – 1)

Budapest, Bogdánfy Ödön utca, 15 néző vezette: Márton Zs. (dr. Molnár P., Kovács P.)

ELTE SE: Szabó Annamária – Juhász Adrienn, Galgócz Edina, Molnár Zsófia, Vida Orsolya

Cserék: Szlávi Anna, Farkas Mónika

Szakmai igazgató: Tóth Károly

Kiskunfélegyházi Mókusok: Ficsór Mónika – Rátkai Csilla, Zsadányi Szilvia, Bezsenyi Anita, Badgi Csilla

Cserék: Bezsenyi Zsuzsanna, Suhajda Eszter, Krisztián Krisztina, Szabó Nóra

Vezetőedző: Osztopáni Mihály

Gólszerzők: Molnár Zs.(2), Szlávi A.(2), Farkas M. illetve Szabó N., Suhajda E.

Kiállítás: -

Újabb vasárnap délelőtt, újabb női futsal NB I-es meccs, és ha már nem a BEAC bejárata előtt tolongotok, úgy reményeink szerint újra a képernyő elé szegezitek magatok az ELTE SE – Kiskunfélegyházi Mókusok derbi idejére. Kezdődjön is az ONlány, szöveges közvetítés!

Olybá tűnik, hogy a közelgő vizsgaidőszak réme már áldozatait szedte: lányaink ezúttal mindösszesen 6 mezőnyjátékossal lesznek kénytelenek felvenni a versenyt dél-alföldi riválisukkal szemben. Így még édesebb lenne egy győzelem a mieink részéről…J

Alig páran lázonganak csak a kemence hatását nyújtó csarnokban... Ma még a szurkolói inzultusok megelőzése végett kirendelt security-s fiúk sem jelentek meg. Igaz, nem is kellene tövig rágniuk a körmüket a "szurkolóseregek" láttán.

A vendégségbe érkező Mókusok a sárga felső, kék alsó színösszeállításban szaladgálnak majd fel-alá a BEAC parkettjén, míg a mieink a nemrégiben megrendelt új garnitúra mezt pihentetve a szokásos színtiszta kék szerelésükben szerepelnek majd.

A délelőtti matiné főszereplői némi kocogással, gimnasztikázással és labdajáratással melegítették be a futóműveket, majd mindkét oldalon a rögtönzött qpaktanácsok kerültek előtérbe.

A sporik már lecsekkolták a játékosok igazolásait, a nagy tapsot arató csatakiáltások is elhangoztak, így már mindenki csak a piros színű bírói maskarát felöltő Márton Zsolt jelzésére vár.

Az első részsikert a vendégek könyvelhették el: a pénzérme feldobását követően a Bagdi Csilláékat illeti meg először a középkezdés joga.

1.p.: Az első lehetőség a mi hölgyeink előtt adódott: Molnár Zsófi próbálkozott 8 méterről, ám a laszti bő másfél méterrel a jobb alsó sarok mellett suhant el.

2.p.: A Mókusok ellencsapása során Bezsenyi Anita és Bagdi Csilla vezette rá a labdát egy szál védőnkre, ám a remek ütemben keresztező Juhász Adri taccsra mentette az óriási gólszerzési esélyt.

4.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Molnár Zsófi a kezdőkörből bátran előretörve két Mókus-bekken is áthámozta magát, majd játékosunk a zsugát 6 méterről precízen helyezte a kapu jobb oldalába. Nagyszerű egyéni megoldás, 1-0!

5.p.: Gyorsan egyenlíthetett volna a félegyházi együttes, ám a jobb szélen megiramodó Krisztián Krisztina lövésszerű centerezése akadály nélkül gurult el keresztbe Szabó Annamari ketrece előtt.

Három laptop üzemel teljes műszakban a pálya mellett, de egy felszabadító rúgást követően kis híján már csak ketten maradtak épségben. Huhh, de azon nyomban menedéket is kerestünk mindannyiuknak.:)

8.p.: Ismét döntetlen az állás! Egy percen belül Szabó Annamari kétszer is bravúrosan állta útját a gólba tartó lövéseknek, ám a Krisztián Krisztina remek átadásával létszámfölénybe kerülő Mókusok Szabó Nóra higgadt befejezésével egyenlítettek. 1-1!

9.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edina jobb oldali kornerét követően Molnár Zsófi lendítette lövésre a lábát 6 méterről, s a Rátkai Orsolyán megpattanó lövés a tehetetlen kapus mellett a hálóban kötött ki. Nagyszerű időzítéssel jött az újabb ELTE SE-találat, 2-1!

9.p.: Ismételten létszámfölényes szituációt alakítottak ki Osztopáni Miihály tanítványai a Szabó Annamari fenségterületén belül, ám Szabó Nóra 5 méterről a léc fölé bombázott. Fújjunk egy kicsit csajok!

10.p.: Végre időkérés:) Tóth Károly rövid taktikai értekezletének köszönhetően mi is utolértük magunkat az eseményorgiában.

11.p.: Tepernek a sárga-kék mezes leányzók a mihamarabbi felzárkózásért. A pálya jobb szélén helyezkedő Bezsenyi Zsuzsanna átlövését követően egy személyként pattant fel a vendégek kispadja, de nincs gól! A laszti az oldalhálót érintve hagyta el a játékteret.

14.p.: Vida Orsi-percek a BEAC-on. Támadónk előbb átlövésből veszélyeztetett, ám az elemi erejű löketet a kapus a fizika törvényeit meghazudtolva védte ki. A sarokrúgás után újfent a mieink 19-ese szerezhetett volna gólt, azonban Ficsór Mónika ismét kifogott rajta.

15.p: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Molnár Zsófi végzett el a bal szélről egy oldalberúgást, s a Farkas Móni által felívelt lasztit a remek ütembe robbanó Szlávi Anna a hálóőr lába között juttatta a gólvonalon túlra. Eddig szemfülességből (is) jeles, 3-1!

16.p.: Farkas Móni tehette volna teljessé örömünket, ám a leheletfinom cselét követően a rárontó portás mellett már nem tudta kapura irányítani a zsugát.

18.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Farkas Móni senkitől sem zavartatva szólózott a parkett jobb oldalán, majd a hatosig cipelt pöttyöst csőrösen irányította kapura. A labda a jobb oldali kapufáról még kipattant, de az érkező Vida Orsi, Szlávi Anna duóból utóbbi egyértelműsítette a helyzetet. Parádés játék, csipetnyi szerencse és 4-1!

19.p.: Szabó Nóra révén lopózhattak volna közelebb a kiskunfélegyházaiak, de a jobb szélről leadott lövést Szabó Annamari piszkálta ki a kapu jobb oldalából.

20.p.: Jajj, de élesen szól a zsűriasztalnál helyet foglaló spori dudaszót helyettesítő sípja… Mindenesetre véget ért az első játékrésznek és az összkép alapján teljesen megérdemelten vezet az ELTE SE.

Ezen összecsapással egy időben, szintén 11 órakor vette kezdetét a másik alsóházi összecsapás is: a Juhász Péter vezette Galaxis NFE együttese a Tolna-Mözst látja vendégül Alsónémediben. Amint bármit is sikerül kiderítenünk az ottani részeredményről, úgy frissiben tájékoztatunk róla Titeket.

A sporik szerint nincs elég meleg, máskülönben már félmeztelenre vetkőzve rohangálnának a csajok. Ki tudja, ha a csajok melltartóik színe is passzolna a mezekével....:)

Minden akadály elhárult a második 20 perc lejátszása elől: immáron mindkét gárda kivonult a folytatásra a gőzölgő arénába.

21.p.: Molnár Zsófi keverte meg az Mókusok védelmét, mint bányászbácsi az ötöslottó-sorsoláson a kis golyókat, de 10 méteres próbálkozása nyomán a pöttyös épp, hogy elkerülte a jobb alsót.

23.p.: Egy helyzet itt, egy ott, de a kapusok szíve mindkét alkalommal a helyén volt.

24.p.: Rátkai Orsolya bal oldali kornere során átadásával az alapvonaltól 11 méterre álló Bagdi Csillát játszotta meg. A hazai védelem által eddig remekül hatástalanított csatár különösebb igazítás nélkül tüzelt, s a játékszer a bal finyó mellett süvített el.

26.p: Krisztián Krisztina vállalkozott bátran lövésre 6 méterről, de az ihletett formában védő Szabó Annamari újabb hárításával egyre magasabbra és magasabbra teszi a lécet mai teljesítményével.

Kellett már ez a kis üresjárat: amíg a nagy iramot diktáló főszereplők rápihennek a hajrára, addig mi tudunk fotókat készíteni, eredményjelző-táblát kezelni és társai.:)

Jelen állás alapján akár még a 6. helyezés is összejöhet Tóth Károly tanítványainak: Alsónémediben döntetlenre állnak a csapatok, így egy aprócska tolnai találat esetén...

29.p.: Suhajda Eszter kétszer is a szívbajt hozta a mieinkre, de előbb átlövésből, majd tiszta lövőhelyzetből trafált a jobb kapufa mellé.

Mindeközben szélsebesen-kecsesen-napszemcsisen suhant el a zsűriasztal előtt női együttesünk támadója, Pfundtner Vivi, aki délelőtti vizsgájának abszolválást követően rögvest be is állt a társait lelkesen támogatók táborába.

"Olyan lassúak vagyunk gyerekek, hogy még a zsírozott Micky egér is gyorsabb lenne" - elégedetlenkedett Osztopáni Mihály a vendégek kispadja mellől.

30.p.: Némiképp elcsúszott a kék mezesek védekezése, s ezt Suhajda Eszter már kíméletlenül ki is használta: a vendégek 3-asa két lépésnyiről a ketrec jobb oldalába belsőzött. Nem adták még fel a kiskunfélegyházaiak, 4-2!

31.p.: Egy percnyi szusszanás: Osztopáni Mihály biggyesztette le az időkérés jelző "T" lapot a zsűriasztalra.

32.p.: Szlávi Anna tehette volna fel a pontot az i-re és a mai teljesítményére, azonban a pár másodpercen belül leadott kísérleteinél végig résen volt Ficsór Mónika.

33.p.: A Galgócz Edinát letámadó Bagdi Csilla szerzett labdát a hazai térfélen, s a csatárt a mieink csapatkapitánya már csak visszahúzás árán tudta megállítani a hatos vonala előtt. A leállított zsuga mögé Krisztián Krisztina állt oda, de a rövid alsó sarokba tartó bombáját az imént még vétkező játékosunk a gólvonalon állva semlegesítette. A legkritikusabb pillanatot is átvészelték teremfocis hölgyeink?!

Folytatódik az adok-kapok játék, s a csapatok tucatnyi Duracell elemmel felszerelkezve kergetik őrületbe egymást.

36.p.: Nincs malacuk a Mókusoknak, ugyanis egy 1-1 elleni szituáció során Bezsenyi Zsuzsanna 8 méteres kísérlete a bal kapufa belső éléről vágódott vissza a mezőnybe. Szabó Annamarinak ezt most ki kellett imádkoznia a ficakból. Megtette:)

36.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Molnár Zsófi játszotta meg a félegyháziak büntetőterületén belül helyezkedő Farkas Mónit. Támadónk fifikás megoldást választva 4 lépésnyi távolságból, bal lábas lövésébe nem kis külsőt csempészve kínálta meg bal alsó sarkot. Bámulatos technikai megoldás, 5-2!

39.p.: Szabó Nóra sodródott ki gólhelyzetben, s így a kis rössel, de jó ütemben kivetődő Szabó Annamari zsákmányává vált a pöttyös.

40.p.: Véget ért a második felvonás is. Női együttesünk egy remek iramú találkozón lényegesen jobban garasoskodott ziccereivel, s az alsóházi 5. helyezést korábban már bebiztosító és szimpatikusan hajtó Kiskunfélegyházi Mókusoknak szebbnél szebb találatokat lőve búcsúztatták a 2010/2011-es szezont. Szóljon hangosan az ének.. Őőő, inkább a "Szép volt csajok!" rigmus.

Kopasznak is hajnövesztő 40 perces produkcióval rukkolt elő a Galaxis NFE és az ELTE SE együttese vasárnap délelőtt az alsónémedi sportcsarnok parkettáján. Ha elképzelésed sincs arról, hogy a hajkoronát varázsoló csodaszer, az étkezések elmaradhatatlan fogásának számító finomság hiánya és a női futsal NB I. alsóházi rájátszásának fővárosi rangadója miként fonódnak össze szorosan, akkor itt az ideje lentebb görgetned!

Achtung, achtung! Ez itt nem a reklám helye és még csak nem is telefon, hogy bárki beleszólhasson. Mégis, mielőtt valaki arra vetemedik, hogy az ELTE SE teremfocis lányainak vagy legényeinek mérkőzésére kimegy, azok számára az előre borítékolható izgalmak miatt erősen javallott a szíverősítő. Akadnak olyan szurkolók, akik a hölgyek országjárása során harcedzetté váltak az elmúlt három évben, ám a Galaxis NFE – ELTE SE párosítások még számukra is tartogatnak meglepetéseket. Különösen abban az esetben, ha a felek Alsónémediben randevúzik egymással. Női együttesünkért szorítók számára felejthetetlennek számít az a még másodosztályban megvívott ütközet, amikor egy utolsó másodpercekben begyötört találattal kiharcolt döntetlennel sikerült borsot törnie Galgócz Edináéknak a rivális orra alá. A mieink emlékezetében még ennél is élénkebben él a csapatok tavaszi találkozója, hiszen 2-1-es bravúrgyőzelmük a visszaadott hiten túl sziklaszilárd alapként szolgált az élvonalban ragadás rögös lépcsőfokain. Most, hogy a célkitűzéseket kart karba öltve teljesítették az újoncok, a stresszes vizsgaidőszakot megelőző vasárnapi presztízsmeccsünkön egy tét nélküli labdázás során derülhetett igazán fény arra, ki is a leány a gátakon?

A korai kezdés ellenére meglehetősen éberen csaptak a lovak közé a gárdák, ám az első akciókat lezáró átadások ekkor még pontatlanra sikeredtek. Néha mégis egy ilyen rosszul kivitelezett mozzanatra van szükség egy találat megszületéséhez – igaz, ezek igencsak ritkaságszámba mennek. Eme fifikás tett az új Nike topánkákba kivonuló női együttesünknek kis híján összejött, de a Winternitz Zsuzsanna ketrece előtt ide-oda flipperező labdába belepöckölő Vida Orsi kísérlete első látszatra fura gellert leírva csókolózott a bal oldali kapufával. A játék űzéséhez létszükséges eszközök kapcsolata tiszavirág életűre sikeredett, szakításukat követően a pöttyös a mezőnyben folytatta világjáró – pontosabban csarnokbejáró – turnéját. A mázli faktor rövid ideig Szabó Annamari kapujánál is remekül „üzemelt”, hiszen Winternitz Anna keresztbe csőrösen ellőtt kísérletéről a hosszú sarokhoz berobbanó Farkas Klaudia éppen csak lekésett. A 7. minutumban az előbbi jelenethez kísértetiesen hasonlító szituáció zárszavául már szomorúan konstatálhattuk azt, hogy nem csak a ’Replay’ gombot nyomtuk meg véletlenül a lejátszón. Molnár-Sáska Ildikó kiszorított pozícióból leadott lövése nyomán a laszti előbb a blokkolni igyekvő bekkek között osont keresztül, majd nyílegyenes röppályája végén a jobb finyóban szundító pókokat kergette el ideiglenes lakhelyükről.

A félidő hátralevő részében a hézagmentesen záró reteszek mellett inkább a hazai bordó-feketék előtt adódtak a nagyobb gólszerzési lehetőségek, ám begyakorolt pontrúgás-variációiknál mindig résen volt egy ELTE SE-s hölgy. Az időkérések között Molnár Zsófi és Pfundtner Vivi talpraesetten improvizált le egy egyenlítéssel kecsegtető játékhelyzetet, de egyikük sem tudott túljárni Winternitz Zsuzsanna eszén. Különösen támadónkon látszott a nagy igyekezet: bátran ment bele a csínyekbe, a kisebb odaszúrásokat már meg sem érezte, azonban az önbizalom-növelő találat csak nem akaródzott megszületni. Ami nem ment erővel – megy majd még többelJ –, az kis híján összejött ésszel és alázattal az első 20 perc zárásakor. Ekkor a bal oldali kornerből Pfundtner Vivi gurított vissza lövésre a zsugát a második hullámban érkező Molnár Zsófinak, s az eldördülő ágyúgolyót követően a Galaxis játékosai csak együttes erővel tudtak szögletre tisztázni. Az 1-0-s részeredményt az alakulatok korábbi közös előtörténetét ismerve senki se furcsállotta, de reméltük, hogy a puskaport a hagyományoknak eleget téve a fordulás utánra tartogatták.

A szünetre a maréknyi nézősereg szórakoztatására egy egész albumnyi magas hangerőre felcsavart Hooligans sláger következett. A félidei tanácskozás helyszínéül a pálya egyik szegletét random módon kiválasztó vendéglátókkal ellentétben a mi lányainknak egészen az öltözőig menekültek a muzsikaszó elől. Hasznosabbnak bizonyult volna maradásra bírni őket, ugyanis úgy egész biztosan a fülükbe mászott volna a huligánok frontemberének, Csipának az első félidő tanulságaként remekül beillő „… legyen valami pengés megoldás…” javaslata. A csarnok falai aligha engedték átszivárogni ezeket a szavakat, hiszen rendkívül döcögősre sikeredett a második 20 perc nyitánya. Erről legkevésbé a főszereplők tehettek, mivel a zsűriasztalnál közreműködő sporinak csak kisebb nehézségek árán sikerült munkára bírnia az eredményjelzőt. Budai Bori „Most már tényleg megy?” vicces élcelődését kisvártatva egy ébresztőnek szánt Farkas Klaudia próbálkozás követte, azonban a jobb felső sarokba tartó lasztit Szabó Annamari olyan magabiztossággal ölelte magához, mintha évek óta almaszedésre kárhoztatták volna.

A következő pillanatok már a labda(el)halászás jegyében teltek el teremfocis lányaink részéről. Előbb egy kezdőkörben ügyesen megszerzett játékszerrel iramodott meg Budai Bori a pálya jobb szélén, ám a formás kis támadásvezetés kapu elé érkező emberek híján hamarjában dugába dőlt. Hasonlóképpen járt Molnár Zsófi is, aki bátran bombázott kiszorított helyzetből is, ám a pöttyös kapuba pofozásához neki is érdemesebb lett volna egy zsámolyt raknia a hosszú sarokhoz. A játékrész derekához közeledve már az ülőalkalmatosságra sem lett volna szükség az egyenlítéshez: Molnár Zsófi filléres átadását követően az egyedül hagyott Budai Bori nézhetett farkasszemet Winternitz Zsuzsannával, ám a hálóőr a szöget nagyszerűen zárva biztos góltól mentette meg a bordó-feketéket. Ez a kijelentés alig egy percig állta meg a helyét, ugyanis a kapuvédő egy, a tavalyi világbajnokságon alaposan pórul járó angol kollegájától, David James-től ellesett mozdulatsorral ügyetlenkedte a gólvonalon túlra Galgócz Edina kígyótérről megeresztett lövését. Az addig jól röpködő portás védelmébe azt is említsük meg, hogy az össze-vissza kóválygó társaknak még csak eszébe sem jutott kilépni a mieink csapatkapitányára.

Jött is a „jól megérdemelt” fejmosás: Juhász Péter időkérése során erőteljesebben hozta tanítványai tudtára azt, hogy még korántsem lefutott az összecsapás. Pedagógiai érzék vagy szerencse – ki-ki döntse el –, mindenesetre újabb 60 másodperc leforgását követően a pontos befejezések terén a Galaxis lépett egyről a kettőre. A Winternitz Anna által kapu közepébe pofozott kipattanót újabb ELTE SE-s rohamok követtek. Pfundtner Vivi szó szerint kibrusztolta magának a lövőhelyzetet, de hiába szuggerálták a lányainkért szorítók a lasztit a hálóba, a fehérsége ellenére a bosszantó narancsra – Annoying Orange – hajazó gömbölyded játékszer undok maradt a mieinkhez. Négy perccel a hármas sípszó előtt a nagy iramnak köszönhető ismét szétszakadt a pálya, amit Molnár Zsófi használt ki könyörtelenül. Univerzális játékosunk a hazai büntetőterületen belülre érve a Zrínyi Miklósként várából kirontó Winternitz Zsuzsanna támaszkodó lába mellett végtelenül okosan tessékelte a zsugát a bal alsóba.

A 2-2-es eredmény, Alsónémedi párosítás már mindkét fél számára ismerősen csengett a múltból, ám a semleges kilátogatók legnagyobb szerencséjére a hátraarc helyett további adok-kapok következett. Előbb egy hazai pontrúgás okozott óriási kalamajkát Szabó Annamari fenségterületén belül, ám a Budai Bori kacsóját is súroló labda – legalábbis a lelátóról ekképp rekonstruáltuk a történteket – Orosz Szilvia és a gólvonal előtt is csigalassúsággal vánszorgott el keresztbe. Az utolsó perc jelenthette volna a desszertet az addigi sokfogásos menüsor végén: Budai Bori és Molnár-Sáska Ildikó kimaradó ziccere láttán a kispadok mellett álló trénerek legalább 10 évet öregedtek. A hajmeresztő jelenetsorokkal és a ’körmöket tövig rágós’ izgalmakkal elkényeztetett publikumnak jóllakottságában már csak a falánkság vezérelte, ám a desszert így is lemaradó főszereplők megtapsolására futotta. Ki tudja, egy csipetnyi szerencsével fűszerezve a jövő vasárnapi Kiskunfélegyházi Mókusok elleni évzárón a szíverősítő mellett még repetázhatunk is. Ragadjatok kanalat, villát és irány a BEAC!

Meccsindex:            7,00

A meccs színvonala – 8 Mielőtt valaki azt hinné, hogy az alsóház nyűg lenne a csapatoknak, az vasárnap délelőtt egy minden igényt kielégítő csattanós választ kapott a fővárosi gárdáktól. Kiegyenlített csatározásuk során a „kard ki kard” stílus dominált, a felek harcedzett szumósok módjára egyre-másra keresték a fogást a másikon – a nagy birkózás közepette igazságos döntetlen született.

Hangulat – 5 A szezon végéhez közeledve már cseppet sem lepődtünk meg a gyér látogatottságon, bár ehhez egész biztosan hozzájárult a szurkolóbarátnak nehezen nevezhető korai kezdés is. A csömöri csarnokot kényszerű okok miatt alsónémedire cserélő ’hazaiakat’ az sem zavarta meg, hogy riválisukat több szimpatizáns kísérte el, mint őket. Szerencsére a bemelegítéskor berakott könnyed hangvételű zene nem ringatta álomba az együtteseket.

Sportszerűség – 7 Már az első játékrész közepére kialakultak azok a kisebb „csörték”, melyek kezdetben csak kisebb szukra-piszkákban nyilvánultak meg. Az idő előrehaladtával férfias, ölre menő küzdelmet vívtak a csapatok a labda megszerzéséért. A hangsúlyt inkább az utóbbi két szóra hegyeznénk ki, de egy kevésbé angolos felfogású játékvezetéssel talán elkerülhetővé válhattak volna az ütemtelen belépők.

Támadófutball ereje – 8 Ha színházban lettünk volna, akkor egész biztosan visszatapsoltuk volna a játékosokat egy újabb 40 perc reményében. A szilárd lábakon álló védelmek és a jó kapusteljesítmények számlájára írható az, hogy a főszereplők mindösszesen négyszer zörgették meg a hálót. A tudatosan felépített és az apróbb pontatlanságok improvizálta támadásvezetések kavalkádjában az utolsó előtti pillanatig nem borítékolhattuk előre a testvéries osztozkodást.

Edzői húzások – 7 Hasznos találmány tud lenni az egy perces időkérés, ha valaki ügyesen tud bánni vele. Ezúttal mindkét kispad remekül élt ezzel a lehetőséggel, hiszen Tóth Károly a letámadásra való átállás javaslatának köszönhetően az ELTE SE-s leányzók megtörték az ellen első félidei lendületét. Az 1-1-es állást követő kupaktanácskozás során elhangzó Juhász Péter-dörgedelmek is inspiráló hatással bírtak, ugyanis egy minutummal később a Galaxis ismét előnybe került.

Játékvezetés – 7 Láttunk már rosszabbat is. A kirendelt sporiknak az első félidőben játékba sem kellett avatkozniuk, pedig egy-két párharcot követően érdemes lett volna sípszóhoz folyamodniuk. Ez némiképp a második felvonásra bosszulta meg magát, ám égbekiáltó módon egyik csapat javára sem vétettek. A kezezések meg nem ítélésekor a megelőlegezett bizalom jeléül inkább hivatkoznánk arra, hogy a füttymesterek az esetek közvetlen közelében helyezkedtek.

A meccs hőse – 7 Nehezen tudnánk elszeparálni egymástól Winternitz Anna és Molnár Zsófi produkcióját, s ez némi alátámasztásul szolgál a végeredménynek is. Hiába faragták őket, végül mindketten pontot érő találattal segítették ki társaságukat. Az ő játékukban volt benne leginkább a kiélezett ütközeteket szokás szerint eldöntő egy-egy váratlan megoldás, míg trükkösen kivitelezett oldalberúgásaik nagy vihart kavartak a védelmekben.

Percről percre:

7.p.: Megszerezték a vezetést a bordó-feketék. A pálya jobb oldalán helyezkedő Molnár-Sáska Ildikóhoz került a zsuga, aki 7 méterről, kissé kiszorított helyzetből lövésre lendült a lába. A játékszer a támadóra kirontó Galgócz Edina és Budai Bori között utat vágva magának Szabó Annamari ketrecének jobb felső sarkában kötött ki. Hangyányi volt a rés, mégis befért a ficakba, 1-0!

29.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edinát hagyták szabadon lőni a bordó-feketék, s ezt neki sem kellett kétszer mondani. Csapatkapitányunk lapos, kapu közepébe tartó kísérlete kapuscsemegének tűnt, ám a pöttyös Winternitz Zsuzsanna lábai között vánszorgott el a hálóig. Most már eredményügyileg is meccsben vagyunk, 1-1!

30.p.: Nem sokáig örülhettek hölgyeink... Orosz Szilvia közeli próbálkozását a kivetődő Szabó Annamari még hárítani tudta, de a kipattanó az akciót kísérő Winternitz Annához került. A csatár 4 lépésről, védőtől nem zavartatva belsőzött az üresen maradó ketrecbe. A csudába már ezzel az ide-oda pattogó lasztival, 2-1!

36.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edina ezúttal a gólpasszt adó játékos szerepét vállalt át: indításával Molnár Zsófi begyalogolhatott a hatoson belülre, majd a szöget zárni igyekvő hálóőr mellett okosan, laposan helyezte a zsugát a bal alsóba. EZAAAAAAAAAAAZ, 2-2!

Edzői nyilatkozatok:

Juhász Péter (Galaxis NFE): A Tolna-Mözs tegnapi veresége után egy mai győzelemmel biztossá vált volna a hatodik helyünk. Nagyon szerettünk volna nyerni. A meccs azonban kiegyenlített volt, mindkét csapatnak voltak erősebb és gyengébb periódusai egyaránt. Korábban többször játszottunk egymás ellen kevésbé látványos, kicsit unalmas meccseket, most azonban mindkét csapat kitett magáért, ami a támadószellemet illeti. Igazságosnak tartom a döntetlent, mert a helyzetek alapján benne volt a meccsben, hogy bármelyik csapat nyerjen egy-két góllal. Az ELTE SE ismét lőtt nekünk egy potyagólt, de a három pont nem ezen ment el, mert a kapusunk több nagy ziccert is bravúrral hárított.

Tóth Károly (ELTE SE szakmai igazgatója): Az alsóházi rájátszás utolsó előtti fordulójában együttesünkkel nagyobb meglepetést is okozhattunk volna a mutatott játékunk összképe alapján. Formás támadásaink végéről már csak a pontos befejezés hiányzott, továbbá a labdabirtoklás területén is ellenfelünk fölé nőttünk. Védekezésünk a két hibától eltekintve jól működött, a Galaxis NFE vezetésénél a nagyobb kockázatott jelentő felállási forma is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyenlítést követően a harcmodorváltásnak köszönhetően újabb lehetőségek adódtak előttünk. Gratulálok a lányoknak, és gőzerővel készülünk a bajnokság utolsó, Kiskunfélegyházi Mókusok elleni mérkőzésére.

Női Futsal NB I., Alsóházi rájátszás, 5. forduló, 2011. május 15.

Galaxis NFE – ELTE SE 2 – 2 (1 – 0)

Alsónémedi, Iskola utcai Sportcsarnok, néző, vezette: Rózsa N. (Gál P., .)

Galaxis NFE: Winternitz Zsuzsanna – Farkas Klaudia, Pintér Orsolya, Winternitz Anna, Molnár-Sáska Ildikó

Cserék: Nagy Renáta, Szabó Adrienn, Ádám Anna Kinga, Winternitz Katalin, Orosz Szilvia

Vezetőedző: Juhász Péter

ELTE SE: Szabó Annamária – Juhász Adrienn, Molnár Zsófia, Vida Orsolya, Pfundtner Vivien

Cserék: Farkas Mónika, Budai Borbála, Galgócz Edina, Szlávi Anna

Vezetőedző: jelen pillanatban betöltetlen

Gólszerzők: Molnár-Sáska I., Winternitz A. illetve Galgócz E., Molnár Zs.

Kiállítás: -

További alsóházi eredmény:

Kiskunfélegyházi Mókusok – Tolna Mözs                                        11 – 3

A női NB I. alsóházi rájátszásának pillanatnyi állása 5 fordulót követően:

A női futsal NB I. 2010/2011-es szezonzárójához közeledve honlapunk az évad elején 'próba-cseresznye' alapon kiötlött élő közvetítés hagyományát éleszti újjá. Vasárnap délelőtt teremfocis hölgyeinket kísérjük el Alsónémedibe, ahol egy fővárosi összecsapás keretében mérettetnek meg a Galaxis NFE ellenében. Legyetek ti is ONlányok már a kora reggeli órákban!

Női Futsal NB I., Alsóházi rájátszás, 5. forduló, 2011. május 15.

Galaxis NFE – ELTE SE 2 –2 (1 – 0)

Alsónémedi, Iskola utcai Sportcsarnok, 10(!) néző, vezette: Rózsa N. (Gál P., .)

Galaxis NFE: Winternitz Zsuzsanna – Farkas Klaudia, Pintér Orsolya, Winternitz Anna, Molnár-Sáska Ildikó

Cserék: Nagy Renáta, Szabó Adrienn, Ádám Anna Kinga, Winternitz Katalin, Orosz Szilvia

Vezetőedző: Juhász Péter

ELTE SE: Szabó Annamária – Juhász Adrienn, Molnár Zsófia, Vida Orsolya, Pfundtner Vivien

Cserék: Farkas Mónika, Budai Borbála, Galgócz Edina, Szlávi Anna

Vezetőedző: jelen pillanatban betöltetlen

Gólszerzők: Molnár-Sáska I., Winternitz A. illetve Galgócz E., Molnár Zs.

Kiállítás:

Jó reggelt álomszuszékok! Mi már az alsónémedi Széchenyi István Általános Iskola sportcsarnokából köszöntünk titeket, ahol hamarosan kezdetét veszi a fővárosi együttesek rangadója.

Szűk 10 perccel a kezdés előtt úgy néz ki, hogy ma sem fogunk nézőcsúcsot dönteni, egyelőre kéz- és lábujjaim segítségével meg bírnám számolni a játéktér mellett helyet foglalókat.

A csapatok befejezték a bemelegítést, már az utolsó taktikai utasítások hangzanak el a kispadok mellett.

A Rózsa Norbert, Gál Péter játékvezetői duó mellett már fel is sorakoztak a kezdőcsapatok. A hazaiak a jól megszokott bordó felső, fekete alsó színösszeállításban léptek parkettre, míg a mieink az új Nike topánkákban és színtiszta kék szerelésükben szerepelnek majd.

Mindkét fél részéről elhangzottak a csatakiáltások. Ha csak ezek alapján kellene szétosztani az egységeket, akkor egy hajszálnyival a „ELTE!” pontosabb lenne.

Elkezdődött a találkozó, a pénzfeldobást követően a vendéglátók indíthatták útjára a labdát.

2.p.: Egy kezdőkörben megszerzett labdával Pfundtner Vivi iramodott meg a Winternitz Zsuzsanna ketrecének irányába, ám az egyéni akció végén támadónk lövésébe az utolsó pillanatba ért bele Molnár-Sáska Ildikó.

2.p: Ismét a mieink veszélyeztettek, de ezúttal már a kapufára is szüksége volt a vendégek portásának. Molnár Zsófi átlövését lábbal még hárította Winternitz Zsuzsanna, ám a kipattanó épp Vida Orsi elé került. Nádszálvékony csatárunk 4 méteres pöcizését követően a bal oldali kapufáról szédelgett vissza a mezőnybe a laszti. Hofi után szabadon: bár ne lenne az a hülye akác...

5.p.: Létszámfölényt alakított ki a Galaxis a vendégek térfelén, ám a jobb szélen felfutó Winternitz Anna "csőrös" lövése a hosszú saroknál érkező Farkas Klaudia előtt suhant el centiméterekkel. Ezt bizony most megúsztuk...

7.p.: Megszerezték a vezetést a bordó-feketék. A pálya jobb oldalán helyezkedő Molnár Sáska Ildikóhoz került a zsuga, aki 7 méterről, kissé kiszorított helyzetből lövésre szánta el magát. A játékszer a támadóra kirontó Galgócz Edina és Budai Bori között utat vágva magának Szabó Annamari kapujának jobb felső sarkában kötött ki. 1-0!

8.p: Winternitz Anna végzett el oldalberúgást a bal szélről, ám a Szabó Annamari kapuja elé magasan beemelt labdára a kapus egy hajszállal hamarabb reagált a magasra felugró Orosz Szilviánál.

10.p.: Ezúttal a másik Winternitz leányzó a főszereplő: Katalin távoli, hulló falevélszerű próbálkozását a mieink portása piszkálja ki a léc alól.

11.p.: Végre mi is felszusszanhatunk a billentyűzet mögött, ugyanis az időközben megérkező Tóth Károly kért időt a sorok rendezésére. A felállást elnézve a letámadás mellett döntött a mesterünk.

12.p.: Egy akción belül akár kétszer is egyenlíthetett volna az ELTE SE együttese: előbb Molnár Zsófi 6 lépésnyi távolságból megeresztett kísérletét védte bravúrral Winternitz Zsuzsanna, majd Pfundtner Vivi kapura tartó lövését blokkolta Pintér Orsolya.

Az elmúlt percekben domináló mezőnyjáték mellett két kisebb koccanást is feljegyezhettünk, szerencsére mind Pfundtner Vivi, mind Orosz Szilvia sértetlenül élte túl ezen randevúkat.

14.p.: Winternitz Anna kocogott le a bal oldali sarokhoz szögletrúgáshoz, majd a hatoson belül tornyosuló tömeg felett átemelte a pöttyöst a hosszú sarokhoz érkező Farkas Klaudiához. Lányaink szerencsére időben kapcsoltak, így oda a figura okozta meglepetésnek.

16.p.: Juhász Péter is kihasználta a félidőnként egyszer rendelkezésére álló egy perces taktikai értekezlet lehetőségét.

19.p.: Pfundtner Vivi harcolt meg egy labdáért a pálya bal szegletében, majd visszagurított a jobb helyzetben levő Molnár Zsófihoz. A kékek 21-esének átlövése végül a menteni igyekvő Orosz Szilviáról pattant szögletre.

20.p.: Véget ért az első játékrész. Mindösszesen egy gól a hátrányunk, ami egy koncentráltabb támadójátékkal még az előnyünkre is fordítható. Most kell felhangozzon a "Mindent bele csajok!" rigmus.

A nagy pihenés közepette itt osztanánk meg veletek azt, hogy az alsóház másik találkozóján a Kiskunfélegyházi Mókusok hazai pályán 11-3 arányban fektették két vállra a tolnaiakat. Ezzel az alföldi gárda már kibérelte magának az 5. pozíciót, míg jelen állás szerint az utolsó játéknapra egyetlen eldöntetlen kérdés marad: ki lesz a 7.? A Tolna-Mözs vagy a mi lányaink?

A szünidőben a kikapcsolódást a magas hangerőre felcsavart Hooligans zeneszámok teszik teljessé.

21.p.: A fertályórányi szünetet követően szinte másodperc pontossággal folytatódott a rangadó.

21.p.: A hazaiak ott folytatták, ahol abbahagyták: ezúttal Farkas Klaudia alakított ki magának lövőhelyzetet a játéktér bal oldalán, ám 9 méteres kísérletét Szabó Annamari magabiztosan ölelte magához.

22.p.: Kis híján újra döntetlen az állás: a mi hölgyeink halászták el a zsugát az ellen lábáról, ám a jobb szélen villámgyorsan megiramodó Budai Bori középre adott passzára már nem volt berobbanó emberünk. Oda a szépen kidolgozott akciónak.

Küzdünk, mint kismalac a jégen... A lelkesedéssel egyik fél részéről sincs probléma, ám egyelőre a pontosabban adogató Galaxisé a fór.

27.p.: Molnár Zsófi unta meg a tétlenséget, s a vendéglátók oldalán végigszambázva kiszorított pozícióból lőtt, de kevéssel a jobb oldali fa mellé trafált. A betyárját már, hol a "zsámolyunk"?

28.p.: Óriási egyenlítési lehetőség maradt kihasználatlanul: Molnár Zsófi kezdőkörből adott, forintos passza a hazai büntetőterületen belül ólálkodó Budai Borit találta meg, aki azonban nem tudott élni a ziccerrel.

29.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edinát hagyták szabadon lőni a bordó-feketék, s ezt neki sem kellett kétszer mondani. Csapatkapitányunk  lapos, kapu közepébe tartó kísérlete kapuscsemegének tűnt, ám a pöttyös Winternitz Zsuzsanna lábai között vánszorgott el a hálóig.1-1!

29.p.: Jött is rögvest az időkérés a hazai kispad részéről.

30.p.: Nem sokáig örülhettek hölgyeink... Orosz Szilvia kapu torkából leadott próbálkozását a kivetődő Szabó Annamari még hárítani tudta, de a kipattanó az akciót kísérő Winternitz Annához került. A csatár 4 lépésről, védőtől nem zavartatva belsőzött az üresen maradó ketrecbe. 2-1!

32.p.: Pfundtner Vivi brusztolta ki magának a góllövés esélyét a parkett bal szélén, ám kísérlete nyomán a játékszer pár centivel kerülte el a ketrecet. Nem véletlenül bosszankodik támadónk, úgy tűnik a szerencse ma sem a mi pártunkat fogja.

36.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edina ezúttal a gólpasszt adó játékos szerepét vállalt át: indításával Molnár Zsófi begyalogolhatott a hatoson belülre, majd a szöget zárni igyekvő hálóőr mellett okosan, laposan helyezte a zsugát a bal alsóba. EZAAAAAAAAAAAZ! 2-2!

37.p.: Most mi sem panaszkodhatunk Fortunára. Egy bal szélről elvégzett Winternitz Anna pontrúgást követően hatalmas tumultus alakult ki Szabó Annamari kapujának előterében, ám a Galaxis-os hölgyeknek nem sikerült begyömöszölniük a labdát a ketrecbe. A jelenetsor végén a gólvonaltól 1 lépésre álló Orosz Szilvia előtt csusszant el a laszti. Huhhh...

39.p.: Na, fél perc alatt leizzadtunk, pedig nincs is elviselhetetlen meleg. Előbb Molnár Zsófi trükkös szabadrúgását követően Orosz Szilvia mentett ziccerben Budai Bori elől, majd a másik térfélen Molnár-Sáska Ildikó egy lövőcselt követően 6 méterről óriási helyzetben úgy gurított a bal alsó mellé, hogy Szabó Annamari még belepiszkált a labda útjába.

40.p.: Vége, nincs tovább. Zárásként még itt is, ott is veszélybe forogtak a kapuk, ám újabb találat már nem született. Az összkép alapján hölgyeink pontszerzése mindenképpen indokolt, kicsivel nagyobb étvággyal még a desszertre is futotta volna.

Köszönjük figyelmeteket és tartsatok velünk a következő alkalommal is, amikor hölgyeink a Kiskunfélegyházi Mókusokat fogadják a BEAC-on.

Szomszédvárak futsal derbijére került sor az NB II. Nyugati csoportjának utolsó, 26. fordulójában a BEAC Sportcsarnokában. A MAFC-BME csapatát vendégül látó ELTE SE teremfocis legényei a pokoli hőségben vért és verítéket izzadva próbálták meg a helyes mederbe terelni kissé vakvágányra futó idényüket.

Mintha mi sem történt volna 2010. szeptember 27.-e óta, és mégis… Késve érkezésünkkor ugyanis legelőször egy, a Külker SC elleni idénynyitón megtapasztalt látvány fogadott bennünket. A fiainkat irányító Tóth Károly újfent a hazai kispadtól távol, a pálya egyik szegletébe száműzve követte nyomon az eseményeket. Mókamester trénerünket a győri vendégszereplés során szókimondásáért ismét huzamosabb időre – 4 találkozó erejéig –meszelte el az MLSZ Fegyelmi Bizottsága, akik eme ítéletüket minden bizonnyal a jegyzőkönyvben rögzített információkra támaszkodva hozták meg. Azonban nem zörög a haraszt, ha nem fújja azt szellő, amely az idény során látott játékvezetői produkciók fényében szép lassan orkán horderejűvé „csomaggá” torlódott össze. Borult egyszer, borult kétszer a bili, s minden kétséget kizáróan borulni is fog még a jövőben, amennyiben a felszínre kerülő problémák orvoslása – gazdag az ötletek tárháza: videofelvétel, ellenőr, stb. – helyett maradt a bevált, határozottan régimódinak számító ’szőnyeg alá söprés’ művelete…

No, de térjünk vissza a bevezető félmondatban megfogalmazott paradoxon feloldásához! Kezdjük rögvest ott, hogy a május eleji hétfő estén az ’Ellenfél’ című rovátkába az új, színtiszta sárga szerelését a publikumnak első ízben bemutató MAFC-BME Docler Akadémia együttesének neve került. Bizony, egyetemista rangadó a javából, s az ’örök’ jelzőt mindösszesen azért nem biggyesztenénk oda, mivel a hivatalos források szerint még csak a második(!) randevújukra került sor. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy az együttesek korábbról már ismerték egymást. Elég csak a szűk egy évvel ezelőtti, ELTE Sportfesztivál elnevezésre hallgató rendezvény keretein belül lejátszott bemutató összecsapásukra gondolni. A végeredmény akkor nem sok vizet zavart, de a felek tabellán elfoglalt 5. és 7. pozíciója miatt okkal tartottunk attól, hogy a mostani, a párhuzam kedvéért ezúttal a Lágymányosi Eötvös Napok előfutáraként beharangozott viadaluk is érdektelenségbe fullad.

Nézőszám tekintetében baljóslatunk félig-meddig be is igazolódott. De ennél bizarrabb, hátborzongatóbb érzést keltett a maroknyi ELTE SE-s szimpatizáns számára az, hogy 1-0-s műszakis vezetés tudatában az első játékrész zárásaként a BME-s szurkolótábor az „Otthon vagyunk, otthon vagyunk!” rigmust kiabálta torka szakadtából. Egy-két tudósítói babérokra törő fiatalember segédletének köszönhetően a pauzában sikerült fény deríteni a Máthé András találatát magába sűrítő 20 perc történéseire. Ezen elmondások alapján a visszafogottabb kezdést és a mezőnyben teljesen egyenrangú küzdelmet hozó csatározás közepette a kapufát eltaláló lövések számában 2-1-re már a mi fiaink álltak nyerésre. Sőt, Káplár Tamás egy sallangmentes szerelés után nagyszerűen vette észre a vendégvédők közül kilépő Bereczky Mátét, akinek már csak az utolsó bástyaként kifutó Dr. Varró Dániellel kellett farkasszemet néznie. A néhány héttel korábban debütáló ELTE SE-s fiatalember szándékait a hálóőr nemes egyszerűséggel olvasta le, s a lövésnél bemutatott bravúrja során közelebbi barátságot kötött a lasztival. A fertályórányi pihenőt jelző sípszó megszólalása előtt Simon „Simi” Gábor csúszott le néhány centivel Farkas Dezső centerezéséről. Maradt a 0-1, ám az öltözőben vonuló srácok egy jó nagy dózisú endorfin- és energialöketként még megcsodálhatták az ELTE Cheerleaders hölgyeinek újonnan koreografált produkcióját.

A fordulást követően a hazai támadószekció leginkább távoli kísérletekkel vétette észre magát, viszont a blokkoló bekkek útját állták az addigi makulátlanságuk beszennyezésének. Ellencsapásként néhány átmozgató gyakorlat elvégzését követően beállt Csernai Gábor László, s ez a mozzanat egy csapásra felülírta az addigi forgatókönyvet. A műegyetemisták játékosedzője váratlan húzásaival alaposan összegubancolta legényeink addig jól működő védekezését. Előbb a csatárok közül hátrébb húzódó Farkas Dezsőnek kellett korrigálni könnyelműségét egy gólvonalas mentéssel, majd egy jobb szélről Nagy „Süke” Gábor ketrece elé élesen belőtt labdára kellett Monspart Lacinak gyorsabban és határozottabban reagálnia Nagy Bálintnál. A pályafutása során az Aramisban is megforduló Csernai Gábor László csarnokcsúcsot és kis híján ablakcserét jelentő kapáslövésénél kezdtünk fellélegezni. Néhány jelenetsorral később kiderült, hogy túlságosan is korán került le az üllő a szívünk tájékáról. A BME-s ifjak házi gólkirálya élvonalbeli rutinját előkaparva zseniális elmozgásával ágyazott meg Máthé András második góljának, valamint az Árnyas Ultras tagjainak egymás hegyén-hátán történő vonatozásának.

A második félidő derekán ismét szót kértek a mieink, mi több, kaptak is. Ugyan Árendás „Tonyó” Tamás keresztlabdájáról Monspart Laci még egy paraszthajszálnyival lemaradt, de a 32. minutum már a szépítés örömével bővelkedett. Az akció mozgatórugójaként Farkas Dezső iramodott meg a bal oldalon, s önzetlenségét és precíz centerezését követően már csak egy berobbanó kék mezes játékosért rimánkodtak a vendéglátókért szorítók. Imájuk meghallgatásra talált, s Simon „Simi” Gábor idei 21. találatának hála elérhető közelségbe került az egyenlítés is. A hátralevő időre a nagy hőség ellenére búgócsiga módjára pörgették fel magukat az együttesek, s felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Eőri Jani és Farkas Dezső kézilabdából ellesett kínai figurára hajazó próbálkozásánál még több összetevő is hibádzott a döntetlenhez, míg a kontratámadásnál Máthé András egy újabb pontos befejezéssel végleg feltehette volna az i-re a pontot. Mindez olyannyira nem jött össze neki, hogy kisvártatva a saját büntetőterületének előterében már Munkácsi Richárddal együttesen fogták satuba a kapura törő Árendás „Tonyó” Tamást. Amíg a karambolért és a szövegelésért Munkácsi Richárd jutalma egy sárga lap lett, addig fiaink egy 8 méterről elvégzendő pontrúgáshoz jutottak.

Fordulna a kocka és a szerencse nagyasszonya egyenlítéssel kompenzálná fiainkat a korábbi meccsek hajrájába beszedett szabadrúgásgólokért? Az időkérés és a hosszas nekikészülődés Káplár Tamás léc fölött landoló lövésével hirtelenjében füstbe ment tervvé változott, így a kapkodás közepette már csak az emberelőnyös szituáció jelentette az utolsó mentsvárat. S hogy micsoda ordító lehetőséget kínált fel Fortuna tálcán férfi együttesünknek, arról legjobban a pár pillanat erejéig hangjukat vesztő Árnyas Ultras fanatikusai tudnának mesélni. Simon „Simi” Gábor két sárga mezessel a nyakán tört be a 6-oson belülre, majd egyszeriben már csak annyit észleltünk az esetből, hogy a laszti az alapvonalon túl landolt, míg támadónk a bevetődő BME-sek között ért földet. Büntető vagy mégsem? Felvételek nélkül talán sosem tudjuk meg az igazságot, ezért jóhiszeműségünk végett kénytelenek vagyunk hinni a közelben tartózkodó sporttárs döntésének: szögletrúgás. A rögzített játékhelyzet már nem hordozott magában különösebb veszélyt, így minden akadály elhárult az elől, hogy az műszakisok játékosai és drukkerei egymást éltessék a játéktér közepén. Ezzel a vereséggel az ELTE SE 24 játéknap során megszerzett 29 egységével a 8. helyen zárta a másodosztályú pontvadászatot. A szezon immáron véget ért, de az őszi kezdésig sem maradtok parlagon, hiszen hamarosan egy rendhagyó idény rendhagyó értékelésével jelentkezünk. Ti viszont ne legyetek rendhagyóak, s tartsatok akkor is velünk!

Meccsindex:            7,14

A meccs színvonala – 7 Szezonzáró bajnoki ide, tétnélküliség oda, a főszereplők szerencsére nem a mezüket legeltették a pályán. A kezdeti tapogatózó harcmodortól eltekintve a srácok lelkesedését dicséret illeti, hiszen a kelleténél többször be-becsusszanó technikai bakik ellenére is igyekeztek kiszolgálni a nézőközönséget. Végül a ziccereivel ügyesebben garasoskodó műegyetemisták mellé szegődött Fortuna nagyasszony – mindhárom ponttal a tarsolyában.

Hangulat – 7 Pörgős zeneszámok, a gyönyörű ELTE Cheerleader-es lányok bemutatója, hangosbemondó, bizakodó hazai szimpatizánsok és az Árnyas Ultras fantázianévre hallgató BME-s fiatalok örömtől (is) ittas szurkolótábora. Dióhéjban ezek a motívumok jellemezték az egyetemisták derbijét körüllengő miliőt, s reméljük, hogy a szeptemberi újrakezdés alkalmával nem kell a hétfőinél alacsonyabbra tennünk a lécet.

Sportszerűség – 8 Egy presztízs megőrzéséért zajló összecsapáson inkább az számít arcpirítónak, ha a felek a rivalizálásukat színesítő parázs jelenetekből, szikrázó párharcokból egyet sem vonultatnak fel. Márpedig ezúttal nem nagyon akadt hasonlókra példa, a felek amolyan jó játszópajtásként vigyáztak egymás testi épségére. A két alkalommal felmutatott sárga lap egyike is inkább egy taktikai faultnak volt betudható.

Támadófutball ereje – 7 Ha csak a találatok számára pillantunk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a csapatok nem kényeztették el a nagyérdeműt – leginkább dekoncentráltságuk miatt. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a kapufákon, a lécen csattanó próbálkozásokról, valamint a munkanélküli segélyre nem szoruló portások produkciójáról. Örömteli látványt nyújtott, hogy az előrejátékot az értelmetlenül elvagdosott labdák helyett az ötletesség és a kombinatív, improvizatív megoldások jellemezték.

Edzői húzások – 7 Kisebb taktikai állóháborúvá alakult át a pályán, hiszen a kispadok megpróbáltak mindig egy lépéssel előrébb gondolkodva túljárni a másik fél eszén. Hazai részről a stratégiai elemek forgatásával próbáltak meg kavarodást előidézni a műszakisok fejében, s egy-egy rövid periódustól eltekintve ez az elgondolás ült is. Sokatmondó tény ellenben, hogy a BME együttese még azt is megengedhette magának, hogy két-három rutinos játékosát a második játékrészig jegeli. A frissesség valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Játékvezetés – 7 A hajráig egyáltalán nem érződött a bírói hármas ténykedésén, hogy nagyon unnák a banánt és fejben már nagyon várnák a nyári uborkaszezont. Közmegelégedésre és szinte hiba nélkül működtek közre, majd jött a kisebb morgolódásnak okot adó utolsó perc. Nem szívesen foglalnánk állást a vendégek büntetőterületén belüli történésekről, miután épp takarásban voltunk, ám gyanús körülmények közepette tűnt el Simon Gábor a bevetődő bekkek gyűrűjében.

A meccs hőse – 7 Kevés olyan karakteres személyiség van a másodosztály jelenlegi mezőnyében, aki képes egy szempillantás alatt megkavarni az állóvizet maga körül. Csernai Gábor László közéjük tartozik: ugyan most csak kapufáig jutott, ám a győztes gólt megelőzően előbb alaposan faképnél hagyta védőjét, majd kitűnően szolgálta ki a hosszú saroknál berobbanó társát. Fiaink közül Árendás „Tonyó” Tamás elsősorban a védekezésben nyújtott teljesítményével magaslott ki, de itt most róla zengnénk ódákat, ha a lövéseiről az önfeláldozóan bevetődő bekkek akár csak egy ütemmel is késlekednek.

Percről percre:

11.p.: Vezetnek a műszakisok. Egy oldalberúgást követően addig járt vendég lábakon a labda, mígnem az a Nagy „Süke” Gábor fenségterületére settenkedő Máthé Andrást találta meg. A támadó cselével előbb kiugrasztotta hálóőrünket a várából, majd egy könnyed bokamozdulattal az üresen maradt kapuba helyezte a pöttyöst. Egy pillanatnyi figyelmetlenség és már 0-1 oda!

25.p.: Itt a második találatuk is… Az akció kulcsmozzanataként Fritz Attila emelte nagyszerűen a zsugát a védőitől egy ritmusváltással elszakadó Csernai Gábor László elé. A vendégek játékosedzője a hatoson belülre érve első szándékból továbbította a játékszert a bal kapufa irányába, ahol a menetrendszerűen érkező Máthé András közvetlen közelről is ellenállhatatlannak bizonyult. Ezt csak a távolból lesték a mi fiaink, 0-2!

33.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Íme, mennyire kifizetődő tud lenni az önzetlenség. Farkas Dezső húzott el szélsebesen a bal szélen, s bár elsőre úgy tűnt, hogy lövésre lendül a lába, végül szerencsére „csak” egy végtelenül pontos centerezésre futotta erejéből. Így a középre lőtt lasztit a Nagy Bálintot megelőző Simon „Simi” Gábor egy lépésről belsőzte a hálóba. Hajtsuk meg srácok, sok van még vissza, 1-2!

Edzői nyilatkozatok:

Tóth Károly (ELTE SE): Nehéz nyilatkozni egy ilyen érzelemdús mérkőzést követően… Az egyetemi rangadón fiaim maximálisan betartották taktikai elképzelésemet, jól is járatták a lasztit, ám még ez is kevésnek bizonyult. Pontmentésünkhöz a balszerencsénk mellett a sporttársak sem szerettek volna hozzájárulni, ugyanis a dudaszó előtti másodpercekben egy teljesen nyilvánvaló hatméterestől fosztottak meg bennünket. Mindezek ellenére gratulálok játékosaimnak, akik a mai este folyamán ismét tanúbizonyságot tettek az elvégzett edzésmunka hatékonyságáról. Megcsillogtattuk taktikai repertoárunk széles skáláját is, hiszen hol területvédekezést, hol letámadást, hol 5 a 4 elleni szituációt generálva mentünk előre. Pontrúgásaink is magukba hordozták a veszélyt, ám Fortuna ezen az estén nem fogadott kegyeibe. Összességében egy sportszerű, jó hangulatú – a drukkereknek és a pompon lányoknak köszönhetően – találkozón emelt fővel, ám vesztesen fejeztük be a 2010/2011-es idényt. Köszönjük szurkolóinkat a biztatást, értük még egy lapáttal ráteszünk teljesítményünkre egy sikeresebb folytatást hozó következő szezon érdekében!

Baki Balázs (MAFC BME Docler Akadémia játékosa): A mai estén az eredmény tekintetében eggyel több gólt értünk el, mint az ellenfelünk és most ez elegendőnek bizonyult a minimális célunk eléréséhez. Mindkét fél nagy helyzeteket alakított ki, de ezek az utolsó pillanatban szinte kivétel nélkül ki is maradtak. Edzőnk, Csernai Gábor László úgy gondolta, hogy ezúttal több szerepet szán azoknak a srácoknak, akik becsülettel csinálták végig az évet, de éles meccseken kevesebb lehetőséghez jutottak. Pár szépen kidolgozott lehetőségen kívül a magunk és az ELTE részéről sem tudok különösebbet elmondani. Rengeteg volt az eladott labda, csakúgy, mint a rossz átadás és az elhibázott gólhelyzet, amit az idény végének, a helyezések korai kialakulásának tudok be. Nem ez a meccs lesz, amire elsőként fogunk visszaemlékezni a mögöttünk lévő szezonból, de az új mezünket győzelemmel mutathattuk be. Ami fontos és mindenképp szeretném megemlíteni: a sikert Huszár Viktor elnökünknek ajánljuk születésnapja alkalmából, egyúttal megköszönve neki az egész éves támogatását. Szimpatikus csapat az ELTE SE, Simon Gábor játéka és emberi hozzáállása különösen nagyszerű társasággá kovácsolja a kékeket. Természetesen a többi srácról is lerítt – pozitív értelemben –, hogy egyetemisták. Sok sikert kívánok az ELTE SE csapatának a jövőre nézve!

Férfi Futsal NB II., Nyugati csoport, 26. forduló, 2011. május 9.

ELTE SE – MAFC BME Docler Akadémia 1 – 2 (0 – 1)

Budapest, Bogdánfy Ödön utca, 70 néző vezette: Vámos T. (Antal Sz., Bartkó J.)

ELTE SE: Nagy Gábor – Béni Zoltán, Monspart László, Simon Gábor, Farkas Dezső

Cserék: Pétervári János, Árendás Tamás, Káplár Tamás, Szűcs Balázs, Eőri János, Béres István, Bereczky Máté

Vezetőedző: Tóth Károly

MAFC BME Docler Akadémia: Dr. Varró Dániel – Barabás László, Baki Balázs, Rudolf Zoltán, Máthé András

Cserék: Nagy Bálint, Csernai Gábor László, Munkácsi Richárd, Fritz Attila, Varga Zsolt, Biczó András, Krányecz Csaba

Játékosedző: Csernai Gábor László

Gólszerzők: Simon G. illetve Máthé A.(2)

Kiállítás: -

További eredmények:

Érdi Asterix Futsal Club – Szuperinfó-Vác FSE                         3 – 5

FTC-6x6 Taxi II. – Rába ETO II.                                         5 – 3

Admirál-Haladás VSE – Keszthelyi Haladás SC                         6 – 1

Vasas Fortuna Futsal II. – Tolna-Mözs                                9 – 4

Rákosmenti Futsal Club – Külker SC                                               8 – 5

szabadnapos:          Dunaújvárosi Főiskola

A férfi NB II. Nyugati csoportjának végeredménye:

A fotók forrása: Tóth Gergely